Furcsa nap volt a mai. Az alvás adagom húzósabb hetekkel összevetve 2 napnyi adagnak volt megfelelő. Viszont a tendencia ismét ugyanaz. Minél többet alszik az ember, annál jobban eluralkodik rajta a fáradtság. Dominó szindróma. Egyik vágy a másik után, teljes képet alkotva kirajzolódik maga az ember. Jelen esetben én, a lény. Akinek a képzeletbeli elemei ma reggel segítségért kiáltottak. Kimerültem, nincs mese. Nem először és valószínűleg nem is utoljára. A kanapén elnyújtózva sodródtam az árral. Öldöklő magyar spanyol kézi csatából el Classicora váltva rájöttem egy nagyon fontos dologra. Tervezni öngyilkosság. Az életünket addig kell alakítani, amíg más meg nem teszi. "Sometimes I have to be my own hero"- tartja a mondás. Valószínűleg a mai ösztönös reakcióm is ennek volt köszönhető. Félreértések elkerülése végett nem akarok itt okoskodni. Szóval ne haragudjatok, ha esetleg annak tűnne. Nem passzolna a fizimiskámhoz. Hiszen én nem vagyok más, csak egy kibaszott cowboy. Még a fogpiszkálókat is szeretem...