Mint mindenhez, a blog íráshoz is türelem, kitartás és nem utolsó sorban ihlet szükséges.
Mégis, nekem most valamiért filmszakadás volt.
A filmszakadást, mint kifejezést a szó legpozitívabb értelmében tessék érteni. Az első kép, amely ezzel kapcsolatban beugrik egy idilli pusztaszabolcsi nyaralás. Egy emlék, amely oly régen történt, mégis élénken él bennem. Nyaranta a százhalombattai vonallal kiegészülve rettegésben tartottuk a szabolcsi utcákat a mountain bike penge bringáinkkal. A különféle képzelgésekből fakadó túrák és kalandos farolgatások mellett mindig tudtuk, hogy az ebéd szent és délben a mama asztalánál van jelenésünk. Ez alól egyelten egy nap sem képezett kivételt! A hatalmas udvar pazar parkolási lehetőségeket biztosított a járgányoknak. A legnehezebbnek a legmegfelelőbb hely kiválasztása bizonyult. Percekre, másodpercekre tessék gondolni, amelyet mamánk oly kedvesen és oly türelmesen kezelt. Ez alól egyetlen egy nap sem képezett kivételt! Imádtunk parkolni és imádtuk a nagy, masszív házfalak között bujkáló élet rántott hús illattal átitatott titokzatosságát. Parkolni, kezet mosni, ebédelni... Oly egyszerű dolgok, mégis oly csodás emlékeket őriznek. A gyerekcipőben ballagó férfiasságunk határok nélküli tobzódása az erős, családi kötelékekből táplálkozva. Micsoda remek évek. Hogy hol az összefüggés? Teljesen jogos a kérdés. A rántott hús, amely az erőt, a kormány megfelelő intenzítással való markolását biztosította, még ha perceket, másodperceket várakozott is, az élet része, elengedhetetlen alkotóeleme volt. Mint ahogy ez a blog is. Ez is én vagyok! Változó rendszerességgel ugyan, de őszintén, szívből!