Nagyon hideg reggelre ébredtünk. Nonóka szokásának megfelelően a kezemet fogva rángatott ki az ágyból reggel hétkor. Azok az emberek, akiknek már van gyerekük pontosan tudják miről beszélek. Akkor kell kelni, amikor "azt mondják". Az én kislányom ebből a szempontból is különleges. Az ébrenlét számára kivitelezhetetlen, megoldhatatlan feladat a biztonságérzet nélkül, aminek elengedhetetlen kelléke a személyes jelenlétem. Ezek után hogyan is értené meg, hogy éjjel 1-ig a debreceni K1 gála közvetítését néztem? Fogalmazhatunk úgy is, hogy a sorsom megpecsételődött. Miután megkért, hogy játszak vele a pónikkal és miután elmagyaráztam neki, hogy közel száz kilósan, tetováltan, borostásan férfiként én nem játszok ilyenekkel (amit meg is értett), elfogyasztottam reggeli kávémat. A kávé, az örökös reggeli csapda. Ismerem minden mozdulatát, ismerem illatát, mégis mindig vétkezek. Mondom ezt annak ellenére, hogy nem tartom igazi véteknek. Sőt, kifejezetten szeretem. Csak néha megszólal az emberben a harmonikusabb életforma iránti vágy. De aztán csendben marad. Azt hiszem ez a mai modern férfinak az egyik legnagyobb kihívása. Összehangolni a dolgokat. Örökös fejtörés ez számomra is. Annak ellenére, hogy egyenlőre számtalan kudarc sorakozik csak listámon, úgy érzem most végre megtaláltam a helyes utat, hogyan tartsam egyensúlyban testi-lelki békémet. Hétfő, szerda, péntek tengely kialakítására törekszem. Sikerülnie kell, főleg, hogy szerepel 2012-es 'to do' listámon. Erős alapra esküszöm. Unott lesz a holnap, ha nem ragad el a ma. Ezt soha nem szabad elfelejteni. Később még jövök.