Eléggé szövevényes időszak van mögöttem. A hirtelen jött meleg hatására működésbe lépett légkondik körülbelül 3 nap alatt csúnya torokfájásba sodortak. Aztán itt van az én kedves nyakfájásom, amivel már már megtanultam együtt élni. A kezemet is elintéztem. Amikor az ember azt hiszi, hogy gyógyuló félben van, akkor jön az újabb csapás. Jelen esetben Déri Gábor barátom, aki megfeledkezve sérülésemről tegnap úgy megszorította a kezemet kézfogáskor, hogy ma ismét esedékessé vált a kérdés. Vajon bemenjek-e a sürgősségire, vagy ne? Azt hiszem még bírom kicsit. De hogy valami nincsen rendben a kezemben, az biztos. Nézzük a dolog jó oldalát. Legalább adózok bennem lappangó mazochista énemnek eme fájdalom tűrésével. Inkább nevezzük mártírkodásnak. Igen, ez lesz a legmegfelelőbb kifejezés. Azt hiszem nagyon nehéz lehet velem az élet, mint ahogy nagyon nehezen teltek az utolsó napok is. A holnapi derby és annak végkimenetele egy olyan dolog számunkra, fanatikusok számára, amit magunkkal viszünk a munkahelyünkre, a családunkba, meghatározza a következő napok, hetek, hónapok kedélyállapotát. Egyszerűen lehetetlen elvonatkoztatni tőle. Csak remélni tudom, hogy a színes cipőben, tökéletes zselés hajjal pályára futó játékosok átérzik mit jelent ez a csodálatos múltra visszatekintő párosítás számunkra, szurkolók számára. Talán nektek semmit, de nekünk az életet. Van bennem félsz, nem tagadom. Talán ezért is vagyok még fent, talán ezért nem alszom még. Élet és halál találkozási pontja előre elrendelt, a gazdagságot és a jutalmat az ég adja meg. Tények, melyek meghatározzák életünket. Félelmek, érzelmek és büszkeség. Ez vár rám holnap! Már minden meg van írva előre!