Ismét kisütött a nap. Meg kell becsüljük ezeket a késő nyári pislákolásokat, mielőtt végleg elárasztja jelenünket az ősz a maga komor, esős, hideg időjárásával. Nem vagyok az a hideg időjárásban lubickoló típus.
Az én szememben minden összefügg. Jönnek a hideg hónapok, amivel párhuzamosan a munkához való kedv, lelkesedés is csökken. Ezt kínkeserves, de szerencsére produktív pillanatok sokasága követi. A sor a végtelenségig fokozható lenne, de nem látom értelmét. Ellenben szeretnék egy pillanatra visszakanyarodni a tegnapi mondanivalómhoz. Mégpedig azért, hogy egy példával is alátámasszam a megtervezéses jelenségemet.
Előttem van mostantól számítva szűk másfél óra, amíg Nóri alszik.
Ezalatt kell kipipálnom a fejemben görgetett dolgokból a lehetőség szerint a legtöbbet. Illene kivasalnom holnapra az ingemet, hogy magamra ölthessem korán reggel a business look jelenséget. Szeretném átfutni a  Mercedes hirdetéseket abban reménykedve, hogy a mai nap lesz az, amikor a kereslet, a vágy a kínálat oldalon lévő párt talál magának. Mosogatnom kell, tésztát főzni a túróhoz, hogy aztán tejföllel és cukorral megbolondítva visszahozzam legszebb gyermek éveim egyik kedvencét egy ebéd formájában.
Vár rám egy 8 perces Kettlbell gyakorlatsor, majd egy perc szünet után egy újabb 3 perc. Hihetetlen mit művel az emberrel 11 perc vasgolyó.
Agyalok, cselekszem, folyton gondolkozom és ennek soha nincsen vége!
Néha ennek az eredménye a késő esti csendben, tompán, szellemileg kiégett internetezős állapot, amely ugyanúgy a személyiségem része, mint a pár óra múlva pirospozsgás arcú kislánnyal a City kávézóban üldögélő férfi jelenség. Mindennek megvan a maga varázsa, mindenre kellő összpontosítással ügyelek, amely hozzájárul az örökké üldözött esti elégedettség érzéséhez.
Ma is ez a cél!