Azt hiszem ideje lenne egy kicsit új köntösbe ráznom a blogomat, ami a külsőségeket illeti. Olyan ez, mint a való világban a folyamatos kutatás az olyan jellegű dolgok iránt, melyek varázsütéshez hasonló tüneteket produkálnak botladozó pillanatainkkal. Új külső, mélyben rejlő energiák megpiszkálása, lendület, öröm, elégedettség. Már már tökéleteshez közeli állapotok.
Emlékszem, amikor taknyos kamaszként bekerültem a nagyvilágba. A haszontalan hétköznapokat porszívózással színesítettem, hogy lefekvéskor az elégedettségi faktorom a lehetőségekhez képest a legmagasabb értéket mutassa. Azt hiszem ez a fajta berögződés most is része életemnek. Megkopott, átalakult, az idő múlásával velem együtt formálódott, de létezik. Bennem él. Vitathatatlanul szerves része földi létemnek.
Félhomályban úszó horkoló szoba, hideg sör és újpesti előny. Azt hiszem nem is kívánhatnék ennél nagyszerűbb pillanatot magamnak.
Nincsenek értékrendek, nincsenek határok, viszonyítási alapok. Egyszerűen csak a jelen van és ennek a testünkre kibocsájtott impulzusai. Érzem most is. A pislogásom kiegyensúlyozott, ugyanakkor kiszámíthatatlan és ez így van rendjén. Összegzésképpen egy mondat kívánkozik csak ide. Elégedett vagyok!