Soha életemben nem voltam még ennyire fáradt!
Normális halandó fehér ember ilyenkor a takaró nyújtotta biztonságban szövi legmélyebb álmait.
Ezzel szemben itt vagyok én ellenpéldának, nehézkes mozdulatokkal, fülemen fülhallgatóval, amiböl saláta rádió szól diszkrét hangerövel és a pihe-puha ágyikóm egyenlöre csak álom számomra. Bárcsak belehuppanhatnék most azonnal, de elötte magamra húznám a csíkos pizsamámat, mert igazán nagyot csak abban tudok aludni. Begyűrném a takarót a lábam közé és átélném minden pillanatát a fejem párnába süppedő érzésének. Lecsuknam szemem és testem az éber alvás fázisából meg sem állna a rapid eye movement állapotáig.
Álmok, édes álmok... Haza akarok menni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése