Igy fél órával a hazaindulásom elött egy rémes éjszaka emléke kísért, hiszen "még mindig érzem" a dinnyés tea izét a számban, amit azért dobtam össze az éjszaka leple alatt, hogy csillapítsam fulladásos köhögésemet. Reménytelen harcnak indult éjjeli egykor, aztán fényes diadal lett belöle, hiszen pár órát azért siekrült aludnom. Hazaérésem után durván másfél órám lesz egy picit regenerálódni, aztán útra kelünk a millió titkot rejtő Budapest felé, hogy másodszorra is egymásnak ugorjunk a MAC hokisaival a bajnoki döntő keretein belül.
Lusta vagyok.
Netes napló ide, vagy oda, hangulatingadozásaim céltáblájában vagy! :)
Csak a torkom ne fájna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése