Hétfö

Éppen azon gondolkoztam, hogy mennyire utálom a a hétföket.
Lehet,hogy elfogultsagbol fakad a dolog, hiszen ha jobban belegondolok, rengeteg "h" betüs döbbenettel találkoztam már életem során, mint például Haynau, himlő, hülyetél :) és még sorolhatnám végtelenségig, de egyértelmü tény, hogy amiota dolgozó ember lettem, a hétfövel a "h" betüs rémségek tábora eggyel bövült.
Hétvégi önfeledt semmittevés, ami alatt a fejben való kikapcsolást értem, családi légkör, kapcsolataink ápolgatása és ehhez hasonló "finom" dolgok után nagyon nehéz újra visszatérni ebbe a mókuskerékbe.
Apropó, mókuskerék.
Ha egy picit jobban belegondolok, mit is takar ez a kifejezés, egy reménytelen sorssal büszkélkedö állatot látok, aki egy kalitkába, vagy akármibe zárva éldegéli szánalmas kis életét, kiszolgáltatva a "szeretö" gazdi hangulatváltozásainak, kedvének és nyügének , de ugyanakkor szeretetének is. Egyetlen öröme az ételén kivül egy mókuskerék, amit taposhat megállás nélkül, monoton örömet okozva saját magának.
Nagyon szörnyü ebbe belegondolnom és igy már megértem, miért is használják a mókuskereket a monoton munka kifejezésére.
DOlgozni viszont kell és öröm az ürömben, hogy mindeki elött adott a lehetöség, hogy azzal keresse kenyerét, amit igazán szeret. Van aki tesz ennek érdekében, van aki beletörödik sorsába. Én szeretnék az elsö kategóriába tartozni. Mindegy,hülyeség...
Hétfö dél felé közeledve ebédröl álmodozom és közben enyhe izgalom tölti el minden porcikámat, ha a holnap esti meccsre gondolok. EZ az izgalom az idö múlásával fokozódni fog, de ez szerintem természetes. Ugy is fogalmazhatnék, hogy a korral jár, de ez egy nagy baromság volt amit most írtam. Én is tudom!
Hatalmasat harapnék a mai napba, de ez a "hétföi gyümölcs" nekem túl savanyú.
Pont.