Töttörö

Kedd délután.
Hátradőlök gurulós, minden irányban alakitható, mozdítható székemben és fáziskésésben szenvedő halandóként figyelem, ahogy az Európai Unió száguld elöttem, mellettem, át rajtam és a lehetőségek tárházában elveszett emberként pislogok.
A pislogás ugyanaz, a mozdulat ugyanolyan, az érzés viszont teljesen más.
Iskolában is mindig én vagyok/voltam az, aki utoljára tudta meg a közérdekü információkat és erre a mai napig nem találtam magyarázatot. Ugy látszik szelektív hallással áldott meg a teremtő, aminek megvannak az előnyei és a hátrányai is.
Napról napra kapom az újabb és újabb információkat a megnyiló munakerő piacokról szerte az Unió területén és amikor már ugy érzem, hogy konkrét jövőképemtöl semmi el nem térithet, egy kis spanyol virtus próbál befolyásolni, vagy említhetném akár a hűvös Finnország hivogatását.
Ugy gondolom, hogy a kor, amiben élünk számos lehetőséggel kecsegtet minket, csupán annyi a dolgunk, hogy megprobáljunk élni velük.
Mindig kiálltam a hazám mellett, mindig ragaszkodtam ahhoz a nézetemhez, hogy itt kell boldogulni, de a nagy magyar közteherviselés aktiv részeseként egyre erösebb bennem a tudat, hogy a saját hazám ellenem fordul, szépen lassan szívja véremet és a kinálkozó "táplálkozási lehetöségek" nem nyujtanak kellö védelmet a vérszívó társadalmunk ellen.
Célirányos felkészülés, határzott jövőkép, kitartás és egy sportszelet.
Ezekre van szükségem.:)
Kezdjük az utolsóval. Hamm:)