...

Amikor a "gyomromban vészharangot kongató éhségérzet" átfutotta egész testemet, végleg tudatosult bennem, hogy egy új nap kezdődött. Reggel percekig üldögéltem az ágyam szélén, próbáltam tudatosítani magamban, hogy a már oly sokat megtett ágy-fürdőszoba útvonal hamarosan egy újabb strigulát kap. Kómás voltam, ugyanebben az állapotban faltam be 50 kilómétert a megyeszékhelyig, akkor még éhségérzet nélkül és azt hiszem most lendültem át a holtponton. Csupán 4 órára volt szükségem hozzá ébredésemtől számítva.
Egy újabb nap kezdődött, amelyik nap nem lesz más, mint egy része annak a nagy egésznek, ami az álmaim beteljesüléséhez vezető utat alkotja. Egy újabb aprócska, picike lépés. Azt hiszem a jelen helyzetben ez minden, amit ki tudok hozni ebböl a napból, emlékezetes lesz, hiszen itt lapul a táskámban egy adag bolognai lasagne, amit hagyományos reggelik iratlan szabályait megszégyenítő módon rövidesen be fogok falni.
Evés, aztán fejest ugrok a péntekbe.