Lilalalilóelalél

Sokkoló élményben volt részem. 3 az egyben kávém nem oldódott fel rendesen a vizben, az utolsó korttyal jött a meglepetés masszává összeállt kávépor formájában. :-/
Térdnadrágban üldögélek ami egyértelmü jele a közelgő nyárnak. A hosszú, megterhelő hideg hónapok után úgy néz ki némi fény pislákol az alagút végén.
Kellemes érzés ez a semmittevés, még akkor is, ha ez csak múló állapot. Nem tornyosul a fejem fölött semmi, vállamon nem viselem a kötelezettségeim terhét, egyszerüen csak sodródom a mai nappal és kíváncsian várom a nap hátralévő részét.
Kihalt az irodánk. Hárman üldögélünk, enyhe, visszafolytott indulattal fejünkben, hiszen ennél kellemesebb szombat délelöttöt is el tudnék képzelni magamnak.
Nem vagyok egy lázadó típus. Hiszem és tudom, hogy mindennek megvan az oka, minden történik valamiért. Mint ahogy a nappalok váltják az éjszakákat, ez az "élet" nevü játék is iratlan szabályok szerint müködik, meghatározatlan időközönként sablonos dolgok ismétlődnek. Az, hogy itt ülök, számtalan oylan folyamat elinditó mozzanata, amihez pénz kell, tehát mai ittlétemnek ez a célja. A pénzkeresés. Ez az érzés sokkal erösebb minden lázadó gondolatnál, ellensúlyozza a szombatok megkülönböztetett figyeleméből fakadó kellemetlen helyzeteket.
Fülemben Korn dübörög, ami a tinédzser éveimet juttatja eszembe. Azokat az éveket, amikor önfeledten gurultunk a gördeszkánkon és ezáltal különbnek éreztük magunkat. Összekovácsolta társaságunkat a többé- kevésbé hasonló érdeklődési körök összetartó ereje és ez akkoriban elegendő volt ahhoz, hogy kimondhassuk, igenis társaságot alkotunk, baráti társaságot. Az idő múlásának mindennél erösebb hatása alakítja, formálja életünket. Igy következhetett be az a tény, hogy ez a baráti társaság már csak néhány porosodó telefonszám formájában létezik telefonom memoriájában.
Twister transistor!