2006. május 18., csütörtök

Veni Vidi Vici

Olyan érzésem van, mintha minden a feje tetejére állt volna. Egyértelmű kiváltója az éhségérzetem. Az ablak résnyire nyitva, enyhe szellő kóstolgatja bal könyökömet, minden érintése kellemes ebben a kánikulában. Hatalmasat ásítottam, egyértelmü jelét adva vágyamnak otthonom iránt. Szeretnék elnyúlni a tv elött, átfutni az aktuális sporthíreket és várni a pillanatot, amikor ágyba parancsolom magamat.
Annyira furcsa, hogy mindig ugyanarról a helyröl írom ezeket a sorokat, de mindig egy picit öregebben, egy picit tapasztaltabban, hiszen a nagy képzeletbeli homokórán a porszemek mélybe hullásást senki sem állíthatja meg. A helyszín a megszokott, a szokásos kötelezettségeket leszámítva a tehermentességem kellemes érzés. Hazamegyek és azt fogom tenni, amit jónak látok. Nincsen korán kelés, nincsenek tennivalók reggel. Csak én, kivégzésre váró Joey részek és egy sárgadinnyés joghurt.:)

Nincsenek megjegyzések: