Franciaország lélektelen, töketlen játéka borzolta kedélyállapotomat délután.
Zene a fülemben, altív résztvevője vagyok egy olyan kultúrának, amiröl egyszer már csak múltidöben beszélnek majd.
Néha vonz az ismeretlen... Egy tökéletes világnak nevezném, ahol minden lehetöség adott a képzelőerőnk szárnybontogatásához és ez eleve érdekes érzés.
Picit még fájdogál a torkom, de javuló tendenciát mutatok. Ezzel ellenétes jelenség a mai éjszaka hangulata, ami nagy valószínüséggel filmnézésbe fog fulladni.
Italom fogyóban, szomjasabb vagyok a szokásosnál.
Szeretnék lekváros palacsintát enni, utána kényelmesen elnyújtózni a tv elött és férfias kötelességemnek eleget téve focivébé meccset nézni.
Ez nem is rossz terv holnapra.
Viszont a sorrendet tartsuk be, ami jelen pillanatban filmnézéssel fog folytatódni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése