Hajnali öt óra! Meglepően friss vagyok!
Kortyolgatom a kávémat, erőt gyűjtve a hazaút kihívásaira!
Ma éjjel nem tudtam tovább visszafolytani magamba egy zacskó gumicukor iránti vágyamat és megtettem a szükséges lépéseket. Tesco járatot iktattunk a programunkba és kis idő múlva már kólás gumicukor ízétől "zengett a szám".
Furcsák ezek a délelötti alvások. Félelmem, amit a zajos környékünk gerjesztett bennem teljesen alaptalan volt. Ahogy leteszem a fejemet a párnára, máris elhatalmasodik rajtam a hatalmas ágy minden apró kockájának álomba ringató érzése és a legközelebbi pillanat, ami ezt követi az nem más, mint a telefon ellentmondást nem tűrő csipogása.
Hu de finom ez a kávé. Rájöttem, hogy a szükséges rossz dolgok egyikeként megtartom magamnak ezt az érzést, amint fekete serekentő szerem végigcsordogál a nyelőcsövemen, gyomromban landol és elégedett érzéssel tölt el.
Új nap kezdődik. Egy újabb nyári nap, ami máris olyan elönnyel vértezi fel ezt az újabb szerdát, amely behozhatatlan egy téli, vagy őszi szerda számára.
Nálam a tél nem szól másrol, mint kommentálni a csontig hatoló hideget annak ellenére, hogy fel vagyunk ré készülve. Ezek csak üres szavak!A télre nem lehet felkészülni! Maximum átvészelni...A korcsolya jeget amortizáló hangja, a fülbemászó sercegése, a takaró alatti összebújós pillanatok, a szeretet ünnepe, a hófedte táj látványa némiképp javít a helyzeten, de nem eléggé.
A nyár az nyár! Imádom a napsugarak elviselhetetlen perzselését! Remélem a mai nap is tartogat valamit.Sőt! Biztos vagyok benne!
Ennek tudatában nyugodtan hajthatom álomra fejemet pontosan 100 perc múlva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése