Bíborbarkas

AZ elöbb ránéztem az órára. Negyed hat múlt egy perccel!
Nemsokára lepereg a képzeletem által kreált homokóra utolsó homokszeme is, ami egyértelmü jele lesz a hazamenetelnek.
Elképzelem a folyamatot, szépen lassan kijelentkezem a rendszerekböl, átadom a megfelelö információkat az engem váltó kollégának, aztán gondos, jól nevelet fiú módjára kihordom az éjszaka elengedhetetlen kellékeit a szekrényembe, mint például a fülhallgatóm, vagy említhetném akár a kávés csészémet is.
Szokásos, monoton hazaút vár ránk!
Remélem nem leszek annyira fáradt, hogy elfelejtsem kikerülni a nagy kátyut Szabadegyháza után, a perkátai hosszú egyenesben. Ennyire csak nem lehetek szétszórt!
A mai éjszaka diadalittas hangulatot áraszt magából, hiszen a képzeletemben ismeretlen tárgyként éldegélő agyaggalamb dobó gép fotóval párosult. Egy hiányérzettel kevesebb, bár az ember soha nem fogja elérni a tökéletes mentlális kielégítettség fázisát, hiszen abban az esetben komoly hibáknál, szükséges rosszként létező harangkongatás követelne határozott mozdulatokat!
Fejemben lassan már egy évtizedes múltra tekint vissza a "fekete listám".
Ezt csak érdekességképp említem, hiszen elöbb, vagy utóbb, mindenki megkapja azt, amit az élet tartogat számára! Minden csak idő kérdése!
Ezek nagyon érdekes dolgok, hiszen ha egy picit jobban belegondolok, az "idő", mint fogalom itt is jelen van, szükséges rosszként tekint le ránk leírhatatlan és meghódíthatatlan magasságokból!
Amugy akaratgyenge vagyok, ami a kötelező dolgokat illeti! Ezen mindeképpen változtatni kell, mégpedig a közeljövőben, mert ez igy nem mehet tovább!
Dióhéjban ennyi!
Szombat hajnal van!