Vasárnap

Az emberek többsége ilyenkor vasárnap reggel még az ágyukban fekszenek és mély álomba szenderülve próbálnak erőt gyűjteni a közelgő hétfő kihívásaihoz.
Én vagyok az ellenpélda, hiszen a helyszín ismét Székesfehérvár és alvásról szó sem lehet. Mai reggel egy picit más volt a korábbiakhoz képest, hiszen valamiylen oknál fogva elaludtam... Ötkor kellett volna indulnunk, ezzel szemben a kapucsengőre ébredtem, amit a kollégám nyomott serényen reggel hatkor, amikor már régen a reggeli db2-es ellenőrzéseket és egyéb finomságokat kellett volna futtatnom. Fogalmam sincsen mi történhetett. Arra emlékszem, hogy picivel éjfél elött feküdtem le, gondosan beállítva az ébresztőt a telefonomon. Azt is elterveztem, hogy indulás elött befalom a tegnap estéről megmaradt gofrit egy kis baracklekvárral, de erre nem kerülhetett sor.
Szerencsére a késésünk nem volt annyira veszélyes, mint amilyennek gondoltam, igy mostanra már helyreállt minden, a vasárnap a szokásos medrében csordogál. Hajnali ijedtségnek már nyoma sincsen.
2 hét múlva kezdődik a bajnokság. Állóképességem szinte a nullával egyenlő, komolyan össze kell szednem magam a maradék 2 hét során. Meg is fogom tervezni a menetét a konícióm javításának, hiszen idén azért picit többet kellene alkotni, mint tavaly.
Majd meglátjuk mi sül ki belöle.