Ha rangsorolnom kellene a szombat esti elfoglaltságokat, a jelenlegi a sor végén kullogna.
Nem elégedetlenkedem, csupán egy észrevétel volt tölem 2006 célegyenesében, egy teljesen átlagos szombat éjszakán.
Szomorú dolgot kellett me feldolgoznom, kisebb kisiklások után jelen pillanatban úgy érzem jó úton haladok...
Vissza a kitaposott ösvényre, bozótvágó késem minden eddiginél erösebben szorítom.
Most egy picit olyan, mintha az élet nagy, tekintélyt parancsoló, ám mégis oly könnyen kezelhető kerekének megtekerése után úgy esett volna elém a "most", mint egy lábát tört zebra csemete az éhes oroszlán csorda elé.
Legszívesebben feltürném az ingem ujját, gondosan, egyenletesen, rétegröl-rétegre, egyre feljebb, majd a végső stádium elérése után kézfejem erei megfeszülnének és hatalmasat tekernék ezen a fránya szerkezeten.
A lapjárás jelenleg nem kedvez, nem kérek ebböl.
Zsetonok biztonságban!
Drága Hektorunk vérvonalát keringésében hordozó kis négylábu, Hugica földi napjai meg vannak számlálva.
Az elmúlás elfogadhatatlan, a hiány, az űr betölthetetlen, a szép emlékek felidézése kényszerü, dominó szindróma szürke, jelentéktelen alkotóeleme.
Sajnálom!
Gyengeségre, vakvágányra nincsen idő, hiszen a holnap újabb és újabb lehetőségekkel és kihívásokkal kecsegtet.
Testemen a fogás elképzelhetetlen opció.
Ha a holnapra gondolok, érzem a kiszámíthatatlanság semmivel össze nem téveszthető illatát.
Esküszöm imádom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése