2006. december 2., szombat

Let's start the countdown!

20 perc telt el a hétvégi 12 órás műszakomból. Éppen panaszkodni készültem, hogy mennyire utálom ezt, amikor nem elég, hogy korán kell kelni, már sötét lesz, mire hazajutok.
Panaszkodás helyett inkább nézzük a dolog jó oldalát. A csapból annyira forró víz folyik, hogy meg sem kell melegítenem a kávémhoz, dél körül egy pizza rendelés van kilátásban és lesz időm az edzéselmélet jegyzeteimet is elrendezni. Nagyjábol ennyi!
Panaszkodásra semmi okom, viszont pezsgőt sem fogok nyitni azok után, hogy kényszerüségböl el kell hagynom az otthonomat , rázárni az ajtót mindenre, amit szeretek.
Kellene egy 12 órás terv!
Kezdem mondjuk egy kimért, megfontolt pislogással, amit megfűszerezek egy koncentrált székben elnyúlással és plusz csattanóként még a fejemet és hátrahajtom a szék támlájára. Persze ez csak átmenetei állapot, mint ahogy ez a 12 óra is, egy olyan helyen, ami fontos szelete életemnek, ám én inkább nevezném szükségesnek.
Akkor most mi is van?

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ez mar valami!
Igen!
Mindig nezzuk a dolgok jo oldalat!
Ezt sokan ugy tanuljak tudatosan, Te pedig osztonosen mar igy cselekszel.
Ez mar valami, hol vannak hozzad kepest a negativ, depressziv, nyavajgo emberek, akik csak sirnak, panaszkodnak, kritizalnak az eletben mindent.?