Szuperkompenzálódva

Legszívesebben most azonnal összepakolnék, beülnék az autóba és meg sem állnék hazáig!
Egyszerüen döbbenet, hogy mennyire hosszú, montonon szar ez az 5 nap egymás után.
Pár pillanattal ezelött azon vettem észre magam, hogy már megint az a figura ment el mellettem a konyha irányába, mint aki 2napja és nagyon nagy rá az esély, hogy holnap is erre jön. De akkor megverem!:)
Hirtelen mozdulatokra most nem lennék képes.
Nyakig ülünk a monoton szarban és pillanatnyilag nagyon elveszettnek érzem magam. Pedig már túl vagyunk a mai nap felén!
Hihetetlen a gondolataink ereje. Ha nagyon koncentrálok, bárhova eljuthatok, bármit megtehetek, bármekkorát ordíthatok, persze csak elméleti szinten. Mégis valami olyan kielégüléssel jár ez az érzés, ez a szabadság, amit a gondolatvilágunk biztosít számunkra, hogy akár erőforrásként is szolgálhat a megprobáltatásokkal teli napok során. Furcsa dolgok ezek!
Mint ahogy az is furcsa, hogy pötyögök, majd egy kattintással máris hagyok egy darabkát magamból egy virtuális világban, utókornak egy kis falatkát gyártok gondolataim tengermély bugyrából.
Nem tudom, hogy nemes forrás vagyok-e, azt viszont igen, hogy imádom az olasz konyhát és ez a fajta megnyugtató érzés, amivel az olasz ételek gondolata jár hűséges társ magányos pillanataimban.
Mondom én, hogy furcsa dolgok ezek!
Mégis jó ez a szájtépés, mégis imádom, hogy van hol kipofázzak magamból pár dolgot. Thx God!