Nemsokára mehetek haza! Ez vigasztal, ismét ez a mentsváram!
Egyszerüen olyan földön túli nyugalmat, forróságot és szeretetet áraszt otthonom, hogy ennek aki ellenáll, az ember legyen a talpán.
Kiválasztottnak érzem magam, hogy ilyen földi csodában lehet részem, otthonom drágakőként ragyogó darabkái kedvem szerint alakíthatom, díszes fejkoszorúként tündökölhetek benne, akármerre sodorjon az élet!
Nagyon rossz volt a tegnapi napom!
Az előzö esti elfoglaltságok miatt csonka nappá változott, mindenféle írott, íratlan szabályt felrúgva sodródtunk, elsődleges célként a pihenést megjelölve lavíroztunk.
A cél részben kipipálva, viszont a kellemetlen, csapnivaló közérzet egyenlőre uralkodik felettem. Biztos győzelmének gondolata talán eltereli "figyelmét" egy pillanatra, hogy újult erővel egy ütéssel elrendezzem ennek a "csatának" a végkimenetelét!
Nagyon hosszú lesz ez a mai nap.
A fejem felett edzéselmélet által gerjesztett felhőket látok körvonalazódni, de látom az utolsó szalmaszálat is... Azt hiszem a helyzet adja magát!
Egy érdekes kihívás szavakba foglalása keltette fel figyelmemet!
Vajon járható út-e egy emberi jellem elrejtése a szavak mögé? Hmmmm...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése