Én, aki gyakorlatilag burokban nőttem fel felhatalmazva érzem magamat arra, hogy számat megnyújtva gitárt formázzak belöle és felszabadultan pengessem. Ez felelősségteljes vállakozás, következményekkel teli göröngyös út, változatos kaland. Ennek egyenes következménye lehet akár egy kellemes fuvallat, amikor nincs más dolgom, mint kezemet kitárva, szememet behúnyva engedjek a "csábításnak". Vagy akár említhetném a negatív hátulütőit is ennek az ingoványos talajnak, hiszen egyedül a birodalom ellen eleve halálra vagyok ítélve!
Minden kezdet nehéz, minden folytatás kalandos! Ez a mondat eleve annyi sejtelmes dolgot hordoz magában, hogy senki nem tud eltéríteni attól, hogy bekebelezzem. Nyamm, hamm, whatever! A végeredmény ugyanaz!
Udvariasan megkérem az első erre tévedő embert, hogy tartson bakkot, segítsen felmászni a trónra, hogy szokjam, konfortérzetébe belekóstoljak, hiszen "ami késik nem múlik" alapon ez nekem alanyi jogon jár!
Akinek nem tetszik, bekaphatja! Ugyis nekem van /lesz/ igazam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése