Mit is mondhatnék? Lássuk csak...Talán kezdhetném megint egy kis visszafogott panaszkodással, hogy mennyire hosszú napom volt és hogy mennyire lehangoló az országunk pályaudvarain uralkodó állapotok döntő többsége. Üdítő kivételként a székesfehérvári létesítményt említeném, ugyanis ott tényleg civilizált körülmények között lépkedhet az ember a perontól a kijáratig, vagy akármerre, tetszőleges irányba. Whatever...A lényeg nem ez, hanem a pislogásom egyre ritkább ismétlődése. Most tényleg jó lenne egy picit előretekerni az időt. Mondjuk szombat reggelig, amikor bebújok majd az ágyba, pár másodperc alatt lepörgetem a fejemben az elmúlt 3 éjszaka és a sok utazgatás múló emlékeit és nyugodtan, hosszú hétvége elötti kellemes érzéssel alszom el.
Ez sajnos lehetetlen, mint ahogy az is, hogy most azonnal bepusziljak egy szelet duplot. Megint csak whatever...
Az jutott eszembe, hogy annak ellenére, hogy az idei nyár eddig soha nem tapasztalt csodákat rejteget magában, az izgalomnak a nyomát sem tapasztalom viselkedésemen.
Nyugodt vagyok. Nyugodt, mert szinte beleborzongok, ha arra gondolok hogy tudtam "úgy" is élni.
Most, hogy "így" van, boldogan, nyugodtan és lángoló testtel teszek pontot ennek a mondatnak a végére. <---íme
2 megjegyzés:
Hát Te ki vagy Öcsibogyó?:)
Héjj
Megjegyzés küldése