Játszadozzunk el egy kicsit a fantáziával. Miért ne? Elvégre hűséges jószág ez, bármikor a rendelkezésünkre áll, lesi minden kívánságunkat és soha nem mond nemet. Ez a pár érv is elegendő ahhoz, hogy megkülönböztetett figyelemmel vértezze fel a fantáziát, mint fogalmat.
Visszakanyarodva eredeti gondolatomhoz, mi történne akkor, ha egyik napról a másikra arra ébrednénk, hogy karakteres arcunk helyett fekete arcok lepnék el az utcákat, a munkahelyeket, a tömegközlekedési eszközöket, mindent?!.. Egymásra pillantva "saját magunkat" látnánk meg a szembe jövő emberben. Megszünne minden kimondott-kimondatlan gátlás, az egyenrangúsággal járó nyugalom kellemes érzésének szétáradása is borítékolható. Persze ez egy nagyon optimista, személyes beállítottságomból fakadó megközelítés, ami ráadásul még nagyon derüs képet is fest egy képzeletbeli világról. Az életet élni kell, nem pedig elégedetlenkedve egyik napról a másikra lavírozni.
Miért ne lehetne a képzeletem szüleménye optimista?
Miért ne teremthetnék magamnak szikla szilárd talpakon álló egzisztenciát, ha egyszer megvan rá a lehetőségem? Egy próbát mindenképp megér...
Nem maradt más hátra, mint egy határozott láb mozdulattal beljebb tolni ezt a gondosan becsomagolt "tartalmat" a többi közé, hogy ne legyen útban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése