Sóhaj

Nagy ásítások közepette keltem ki az ágyamból ma reggel.
AZ utóbbi pár napomra, reggelemre, beleértve a mait is ez a jellemző.
Nehezen térek magamhoz, nehezen veszem fel a ritmust, ami a nap végére 180 fokos fordulat után átcsap éjszakába nyúló kukorékolásba.
A folyamatos műszak sanszot sem hagy arra, hogy normális ember módjára az éjszakákat alvással, a nappalokat pedig "állampolgárkodással" töltsem.
Az éjszaka gyakran a legkülönbözőbb helyeken, a legváltozatosabb pillanatokban talál rám. Máskor pedig azon veszem észre magam, hogy próbálok elvonatkoztatni az ablakunk alatt fékező buszok fékcsikorgásától, hogy el tudjak aludni. Érdekes dolgok ezek!
Érdekessé és változatossá teszik életemet.
Egy kicsit a globális felmelegedéshez tudnám hasonlítani a jelenséget, ami mára jóval túllőtt minden ésszerű korláton, kiéhezett oroszlánként lépte át a megengedett határokat. Éppen elég elugrálni a januári tavaszok elöl, csak hogy ne menjek túl messzire...
Kiszámíthatatlan, váratlan, meglepő, néha csontig hatol, néha simogat! Teljes káosz!
A mai reggelem viszont idilli volt!
Ide-oda ugrálok a végletek között!
Ehhez nem kell más, csak néhány szavakba öntött gondolatsor!