Kettesével veszem a levegőt. Nem is, inkább hármasával. Mindez csak attól függ, mekkora csokrot kötök ebböl az ösztönszerü cselekedetemből.
MIndig megingok, ha ehhez hasonló gondolatok jutnak eszembe,, de aztán ez az érzés amilyen gyorsan "lerohanta" elmém, ugyanazzal a sebességgel szabadon is ereszti karmai közül.
Néha nagyon jó és megnyugtató érzés felkapaszkodni a látótávolságon belüli ágra. Szerencsére elbírja súlyom. Pár határozott mozdulattal leporolom a kapaszkodásom ékes bizonyítékaként rajtam "tündöklő" koszt, kiegyenesedek és onnan nézek lefelé.
Lábaim elött az egyre mélyülő emberi szakadék, egy sokkal többre hivatott kultúra futóhomok elleni harca tárul elém.
A látvány akár rémisztő is lehetne, de én inkább a bizarr kifejezést használnám. Hogy miért? Talán azért, mert a gyarló ember szenzoros élménykereső mivoltából fakadóan, ezek a tények elkerülhetetlen következményként tudatosulnak bennem és ez egy darabig csillapítja éhségemet. Mintha egy darab húst dobnának elém, arra elég ez a megállapítás.
Szembe kell nézni tetteink következményeivel. Ehhez kell a gerinc!
Szemeim nagyra nyitva, agyam gyorsvonatként zakatol. Tanulságok, következtetések peregnek szemeim elött.
Ez lenne egy apajelölt csávó dolga?
2 megjegyzés:
Na mizu? Te kis apajelölt? Azért annyira nem kell parázni rajta!! :)) Hát igen, apaként rájössz, az élet múlandó és te is öregszel,de ezért érdemes élni és csakis ezért. Hogy teremts vmit, amit rajtad kívül senki más nem tud, vmit, ami belőled és egy szeretett lényből állt össze, egyedi és megismételhetlen masszává. Amiből egy üvöltő emberke lesz 9 hónap múlva. De azért már mosolyogni is tud. Lassan már röhög is. Szval ne aggódj, tök jó leszel! Csak a tök jók aggódnak, a buták hiszik magukat tökéletesnek!!
Kedves vagy! Amugy nem aggódom, csak próbáltam egy kifejezés köré építeni egy nézőpontot, ami egy a sok közül! Mindenesetre ez egy oylan téma, amin szívesen filózok, ha elbambulva nézem a nappaliban a függönyt!:)
Megjegyzés küldése