Kancsal nyilas

Halaszthatatlan mondanivaló kivánkozik ki belőlem!
Tudatosan, "A" pontból "B" pontot megcélozva szeltük át az éjszakai sötétséget, ami
egyeduralkodó mivoltját egy mindent körülölelő fekete lepelként érzékeltette.
Vajon mennyi elhatározással, mennyi elgondolással párosíthatnánk össze ezeket az éjszakai pillanatokat? Mennyien hajtották már úgy álomra a fejüket, hogy holnaptól minden más lesz? Aztán a legközelebbi pillanat, amikor ismét külső tükörböl szemlélhették magukat egy újabb ilyen sötét éjszakán köszöntött rájuk. Pontosan elalvás elött...
Tudom, hogy nincsen rózsa tövis nélkül, de én mégis megpróbálkozom a lehetetlennel. Mert ennyire "perverz" vagyok! Mozdulatlan arcmimikával, fejben pörgetett gondolatok formájában "ordítom" bele az éjszakába véleményem.
Tettre készen, végsőkig kitartva ragaszkodom az értékekhez, melyek a zord körülmények ellenére még mindig ledönthetetlen bástyaként tornyosulnak a társadalom fölé.
Mézesmadzagként, vagy akár célként is egyaránt védjegynek minősülő építmény ez, ami látványnak sem utolsó!
Tiszta szívem őszinte szavak kimondására késztet!
Nem csalás, nem ámítás, én párosban lettem igazi "bajnok"! Mentsvár nehéz időkben, megnyugvás minden pillanatban, örök lángtól fűtött kis fészek életemben.
Ezek az első lépések! Az akarat szikraként még nem elég. Kőházy mondja a frankót, miszerint a tett az, ami megmarad! Mennyire igaz!
Emberek? Teljesen hülye vagyok? Vagy más is látja, hogy minden összefügg?
Feladom...