2007. február 15., csütörtök

Néma lárma

Ha keresném a megfelelő kifejezést a mai éjszaka meghatározására, akkor az a "hullámzás" lenne. Ezt jelen esetben a koncentráló képességemre értem.
Mintha mezítláb sétálnék egy tengerparton. A fáradtság hullám formát öltve olykor-olykor belekóstol végtagjaimba.
Mikor fejest ugrottam a mai éjszakába, ezzel nem számoltam.
KÖvetkeztetni következtethettem volna, de teljes mellszélességgel kiállok a véleményem mellett, mely azt mondatja velem, hogy ezek teljesen lényegtelen dolgok. Hiszen a fáradtság csak egy múló állapot. Ezekben a késői órákban a túlélés a fő mozgatórugó.
Túlélni bármilyen áron!
Gyűlnek az írások, egymáson tornyosulva ordítják személyiségem aprócska darabjait, kicsapongásait.
A jelenséget a kisgyerkőcök által imádott legohoz tudnám hasonlítani.
Vizuális memoráim rögzített egyszer egy képet, aminek felidézése segít a megfelelő építőmunkában. Eme kép segítségével keresem az elemek helyét, próbálom összeilleszgetni őket. A mű még várat magára!
Újabb bejegyzés! Az egy helyben toporgás tény!

Nincsenek megjegyzések: