Tudod milyen érzés, amikor minden jól megy?
Amikor nem kell aggódnod a holnap miatt és nincsen Benned semmi félelem a tegnapért...
Amikor biztosnak érzed magad és a maximumot nyújthatod Magadból? Valami ilyesmit éreztem tegnap, hiszen otthon lehettem, semmi mással nem kellett törődnöm.
Ezek a pillanatok felbecsülhetetlenek számomra. Felbecsülhetetlen élmények, melyek plusz energiát kölcsönöznek az embernek, hiszen aki egyszer átéli ezt, az újbol akarja majd és ha eljön az "újbol", várja a "legközelebbet".
A dolog értékét növeli, hogy a hangulatom hullámzó, akár a tenger. Kiszámíthatatlan, váratlan viharok és perzselő napfény váltogatja egymást. Talán ezért fontosak ezek a pillanatok.
Élveztem... Elmúlt...Várom az újbolt...
Várunk, érzünk, félünk. Igy megy ez. De vajon mitöl is félek ezen a pénteki reggelen?
Csak következtetni tudok. Hiszen a legbelső félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk. A legmélyebb félelmünk az, hogy rendkívül erőteljesek vagyunk. Én biztosan!
Néha megkérdezem magamtól, hogy valójában ki is vagyok én? Tehetséges? Formálódó? Apajelölt? Elveszett? Tök mindegy! A lényeg, hogy ki nem vagyok!?
A napok múlása, mint a tengerbe dobott kavicsot, úgy csiszol egyre simábbra, úgy formálja énemet.
Nem tehetek mást, mint kivárok és közben követem az eseményeket.
Megpróbálok mérlegelni, következtetéseket levonni, hiszen ebböl tanulhatok igazán. Nincs igazam?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése