Különböző formáju, különböző méretü mozaik darabkák alkotják a mai éjszakát.
Keverem, forgatom őket, vizuális ingerek záporoznak, egyik a másik után.
Aprócska részek, aprócska sikerek.
Szépen, lassan egyre több darab kerül a helyére, egyre kevesebb a gazdátlan oldalon.
Csak remélni tudom, hogy reggel alkalmam lesz megcsodálni az éjszaka hibátlan képét, melyre bátran, minden félelem nélkül építhetem a holnapot.
Fáradt tekintettel, szemem sarkában az ágyam hivogató látványával szemlélem majd éjszakai művemet... Lesz benne automatás kávé, fél literes Coca-Cola (természetesen a klasszikus "kóla életérzéssel" megspékelve), 2számjegyü böngésző kattintás és még ki tudja mi minden?
Kényszerböl virrasztok!
Utolsó energia tartalékaimat mozgósítva próbálom legyűrni a kétségbeesést és a fáradtságot. Keményen tartom magam! Üresjáratok tartalommal való megtöltése a 10 perces cél. Aztán a következő 10 percben ugyanez. Apró, de mégis magabiztos lépések, mint például ez a bejegyzés...Lekötött, elvett egy kis időt a "feldolgozandóbol" és a végén majd helyet követel magának a szerves egészben, amire büszkén tekintek majd vissza.
Ülve, apró, elnyújtott pillantások közepette forgatom a szavakat.
10 perces terv része, vagy leküzdhetetlen vágy?
Mindkettő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése