Annyira el voltam foglalva a napi tennivalókkal, hogy észre sem vettem a tavasz érkezését. Kopogtatás nélkül rontott be életembe és egyböl kaptam ajándékba egy névnapot.
Névnapok, születésnapok, évfordulók...
Számtalan alkalom arra, hogy teret engedjünk rejtett gyengeségeinknek, gondolok itt elsösorban az alkohol hatásának a gátlásszaggató velejárójára.
Névnapom volt, tavasz van. Múlt és jelen keverve. Együtt érkeztek, a sors azonban más szerepet szánt mindkettőnek. Kit érdekel?
Tavaszi lendülettel jövő héten iskolába megyek. Újra átélem a padok közötti érzést, amikor a tömeg hatására a dezindividuáció állapota átveszi uralmát elmém felett, vegyítve egy kis felelősségérzettel, ami az iskola padok egyértelmü velejárója.
Szeretem ezt az érzést, ugyanakkor jutalomnak is érzem, hiszen azok a pillanatok, amikor sűrü pislogások közepette hallom, amint az éppen aktuális előadó jelleméböl automatikusan adódó stílusával próbálja átadni a tudást számunkra, próbál megdolgozni a fizetéséért, egyedi és szavakkal megfogalmazhatatlan helyzetek.
Persze ez a vágy nem jelenti azt, hogy ingerszegény hétköznapjaim lennének. Sőt! Nagyon jó passzban vagyok. Valószinüleg azért, mert itt a tavasz.
Keret kész!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése