Vándor, ha elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon
Én vagyok tornácod barátságos fedele,
amelynek árnyékába menekülsz a tűző naptól
és gyümölcsöm ontja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, amely házadat tartja,
én vagyok asztalod lapja,
én vagyok az ágy amelyben fekszel
a deszka, amelyböl csónakod építed
ÉN VAGYOK házad ajtaja, bölcsőd fája a koporsód fedele.
NE BÁNTS!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése