Mindig csak a reggelek és a mindent átölelő sötétség váltakozása. Nincsen középút. Nincsenek nappalok, csak a rohanás, minden egybefolyik.
Néha a legkülönbözőbb helyeken, a legváratlanabb pillanatokban köszönnek vissza életem darabkái. Egy reklám fényénél, egy eső áztatta délutánon. Lesből támad, hozzárak a napomhoz valamit, éhes fenevad módjára kiharap belöle. Kiszámíthatatlan, követhetetlen események egymás után...Úgy kapkodom a fejem,mint a névtelen, arctalan tömeg hömpölygésének látványánál...
Szerves egésszé folyik a szemünkben, igazi aprólékos munka kell hozzá, hogy egyátalán felfogjuk, mi is történik, mi is folyik körülöttem.
Mert nem vagyok az a fajta ember, aki szemrebbenés nélkül átsiklik egy ilyen csemege felett.
Érdekes, izgalmas és váratlan fordulatokkal teli jelenség. Csak haladóknak!
Még szerencse, hogy ilyen vagyok!
Nem is tudom miért írok ilyeneket...
Talán azért, mert nem létezik "másság" és ezt akarom bebizonyítani. Maximum valamilyen tevékenységre való fokozott alkalmasságról beszélhetünk.
Mint a szex, a szövegelés, vagy a borosta hosszúságának egyenletessége az arcomon. Hogy ezek ne lennének fontos dolgok?
Ez azért nem ennyire egyszerű!
A fokozatosság elve teljes mértékben érvényesül ebben a szituációban. Sőt! Továbbmegyek... Igazi "perverzek" tetszés szerint adagolhatják az élvezeteket... Nyamm. Ettöl (is) olyan kurva érdekes ez az ÉLET dolog.
Mint például ez a pillanat. Kellemes zene a fülemben, finom sütemény íze a számban. Mi kell még? Ez telhetetlenség?
Inkább csak "art of life"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése