Véletlenek pedig nincsenek.Egy peckesen menetelő ló és lovasa nem több egy jelenségnél.
A leselkedő veszélyek rájuk is ugyanúgy lecsaphatnak, lovasra és lóra egyaránt.
Hogy aztján pajzsát maga elé rántva védekezzen, megpróbálja kard élre hányni a gonoszt.
Menetelni jó, kényelmes a nyereg, a ló mozgását teljesen átvette a testem, csak ez a markolat szorongatás ne lenne...
Keseregni kár, hiszen így érzem magam biztonságban és mint az bizonyára egyértelmű, a biztonság nagyon fontos tényezője életünknek.
A veszélyforrások léteznek!
EZ az örökös "steady-state" állapot már fel sem tűnik. A markolat tapintása nem több, mint egy tényező a mindennapokból.
Néha megfeszül alkarom, de a tokból kirántott kard hátborzongató hangja egyenlőre csak a képzeletemben létezik.
Lágyan ringatózni nem az én műfajom.
Szerencsére a körülöttem lévő világ partner elmém szárnybontogatásaihoz.
Az egyik pillanatban nyugalom, a másikban már egekig tornyosulo hullámok bárkám körül, a harmadikban pedig újra napsütésben figyelem a víz tetején ringatózó úszóm mozdulatait. AZ előző zsörtölődés visszavonva, hiszen amit kapok, azt csak magamnak köszönhetem.
Én meg az a kibaszott elmém. Szép kis párosítás!
AZ elmém, meg a játszótere, ez a kibaszott blog, az "önkéntes pszichiáter".
Az "önkéntes pszichiáter", amely tisztában van reménytelen állapotommal, mégis szövetségesemmé lépett elő.
Különös szövetség a miénk. Egy olyan kölcsönös együttműködés, ahol az egyik oldal saját perverzióját kiélve hajlik az újabb és újabb közös "strigula" felé, míg a másik oldal kifutópályaként tekint szövetségesére, mely garancia a tökélesedéshez.
Hát nem egyértelmű? Minden összefügg! Ennyire kurva egyszerű az egész!
Mint ahogy a szociopatizmus sem egy múló állapot, a jelen sem több egy megoldandó helyzetnél.
Folyt köv...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése