Születésnapomra

Nemsokára éjfélt üt az óra, ami annyit jelent, hogy a naptár átfordul nyolcadikára.
Érdekes dolgok ezek a születésnapok. Jönnek, aztán mennek. Soha nem késnek, svájci órákat megszégyenítő pontosággal köszöntenek ránk és ez így megy évröl-évre.
Szeretem a születésnapomat! Talán azért, mert nehezen jöttem a világra és mártírkodni jó, amire tökéletes alkalom ez a nap :), vagy pedig azért, mert a születésnapos szerep együtt jár egyfajta kitüntetett figyelemmel. Mondom ezt én, aki utál szerepelni. Saját magamnak mondtam ellent... Sebaj...
Megszülettem, világra jöttem, hogy aztán 27 év terhével, 27 év tapasztalatával most itt üldögéljek a nővéremtöl kapott asztali lámpa fényében is vessem ezeket a sorokat.
Hogy hagyjak magam után valamit az utókornak...
Hogy picit csillapítsam folyamatos szomjamat, az ismeretlen iránti lüktető vágyamat...
Vég nélküli mondatok, vég nélküli éjszakák.
3 perce 27 vagyok...
Semmi sem változott éjfélkor. Most akkor hogy is van ez?
Az ablak résnyire nyitva, hogy valamelyest kordában tartsuk ezt a füllesztő meleget.
A résen át beszűrődő hangok, az éjszakai hangjai egy normális, átlagos éjszakára utalnak. Egy "kispolszki" robogott el az ablak alatt.
Semmi különös nem tapasztalható.
A laptop ventillátora is szorgosan munkába látott, megpróbálja kordában tartani a technika dühöngő fenevadjait. E
zek a jelen törmelékei, a születésnapom kezdeti periódusából.
Az ágyam tartogat számomra valami meglepetést? Teszek egy próbát!...