"Engem küldtetek mindig boltba gyermekkoromban
Az ostobák engem nevettek mindig jobban
Én a feleségem megtaláltam
Az én feleségem szeme hűs akár a gyógyszertárak
És mint a harmatos dombok, melyeket hegyes galambok körüljárnak
Az én feleségem patak mélyén neveli csókjait olyan tiszták.
Van-e valami fölmutatandó frissebb a most vágott almagerezdnél?
Van-e valami erősebb a tűzvászben fennhangon éneklő sziveknél?
Vasasok én mindig pártoltalak benneteket
Állítsatok magas szerkezetet
Az én feleségem alá.
Én a feleségem megtaláltam
És most az utcára kimegyek
Lássák meg az én arcomat a komor kapuk
És nyiladozzanak és örüljenek.
Ki az akinek szomjúságára az ivóvíz zavara leülepszik?
Ki az aki komiszok közt igazat tesz szépségével?
Az én feleségem nógat engem:
Nosza keress kenyeret hamar a két karod erejével.
Az én feleségem nevet engem:
Nosza fuss kalapod után míg a szoknyám legszebben lobog...
Az én feleségem igazán nagyon szép
Összecsókol munka után, ha megmosdatott.
Gyere kedves
Erre jönnek barátaim- a mi esténk összehozóan holdas
Kinyitom én az ablakot, a szebbiket, hogy te eléjük kihajolhass."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése