Ha majd egyszer megkérdezik, mit is szoktam csinálni, ha kikapcsolódásra vágyom, válaszadási lehetőségek egész sora pörög majd le a fejemben.
Megpróbálom majd helyhez, időhöz kötni a lehetőségeket.
Nézzük például a mostani állapotot...
Hideg lakás, fél lábbal még a nyárban, de a lendület már az ősz felé hajt.
Tökéletes példa erre az előszobában a széken nyugvó őszi kabátom, amely csendben, némán, mozdulatlanul, új bevetésre várakozva pihen.
Mentsvár után kutatva egyetlen lehetőségem a forró vízzel teli kád, amely hívogató látványával valószínűleg könnyű győzelmet arat majd ellenálló képességem felett.
Tökéletes arra, hogy picit feltöltődjek, hogy nyakig elmerüljek, nagy habos takaróját nyakamig magamra húzva leljek nyugodalmat a hideg őszi reggel csontig hatoló negatívumai elől.
Már megint sikerült elrugaszkodni egy picit a valóság talajától.
Pedig a valóság is tartogat jókora csavarokat.
Mint például ez a mai reggel, amikor rá kellett jönnöm arra (nem először), hogy hiába a megfontoltság, hiába a célokkal teletűzdelt tudat, amikor a külső körülmények annyira ravasz módon és annyira trükkösen szövetkeznek ellenem, hogy éppen elég megállni a talpamon és férfi maradni minden körülmények között...
Igazi kihívás, nekem való csemege.
Hogy miért hangsúlyozom megint a kihívást, mint fogalmat?
Mert a mindennapok nagy útvesztőjében "zsiványnak" lenni egyet jelent azzal, hogy igazi kihívások után kutatva, szerelemtől átfűtve halmozzam az élvezeteket.
Persze ettől még ne térjünk el a valóságtól, hiszen ez az egész nem más, mint szavakkal körülírt kedélyállapot. Ugye ez érezhető?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése