Valamit csinálni kellene ezekkel az éjszakákkal!
Hogy gyorsabban teljenek, hogy könnyebben emészthetőek legyenek, mert ez így most egy kicsit sok volt.
Sok volt megint, nem először és nem is utoljára.
Az élet folyton próbára tesz bennünket.
Újabb és újabb akadályokat elénk görgetve folyamatosan teszteli éberségünket, folyamatos nyomás alatt tart minket.
A biztos pontok, mint a szerelmem ölelése, az újpesti szerelem, a lekváros palacsinta leírhatatlan "zamata" és a dobozos kóla hideg tapintása, nyitásának utánozhatatlan hangja hatalmas sziklaként tornyosulnak életemben.
Árnyékukban mindig elbújhatok, árnyékukban mindig megpihenhetek, ha a helyzet úgy kívánná.
Én, a létratulajdonos, felmászva a sziklámra, megfeszült alkarral húznám fel magam után a létrámat, hogy körülöleljen a biztonság megnyugtató érzése.
Mert a biztonság nyugalmat áraszt!
Ha erre gondolok, ökölbe szorult kezem is szépen lassan megnyugszik, és fejem lüktetése is szépen lassan a múlté.
Reggel irány az uszoda!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése