2007. október 18., csütörtök

Szösszenet

A sors ismétli önmagát!
A kiszámíthatatlan egy idő után kiszámíthatóvá válik, amelynek egyenes következményeként megjelenik a felszínesség, amellyel ugyan együtt lehet élni, de mindent megváltoztat alapjaiban, ami hozzá fűződik!
Az élet tapasztalat újabb rétegként rakódott testemre!
Őrült tempóban élek!
A tennivalókat magam előtt görgetve a mérföld kövek néha bevillannak szemem sarkában.
Szerencsére néha azért pipálni is sikerül, de a holtpontok elkerülhetetlenek.
A kabátom ugyanolyan jó meleg, a borostám egyenletes, a hátam hatalmas. Mindent elbír, bár egy kicsit jobban belegondolva nem is nagyon van más választásom.
Hiszen ha nagyon nagyot akarok villantani, akkor minden egyes kibaszott lépcsőfokot végig kell járnom. Bírnom kell erővel, bírnom kell szusszal!
Szerencsére ezzel nincsen baj! Bírom ma is, amikor a csütörtök őrült méregként árad szét vénámban. Érzem, hogy szétrobbanok az energiától és azt is érzem, hogy a kezeimben összefutó szálak még nem vágják a kezemet.
Különben sem lenne értelme a gyeplőt a lovak közé dobni, hiszen a tököm a helyén van és a bicepszem is kemény!
Ellentmondások nincsenek, csakis tények!

Nincsenek megjegyzések: