Elsőre sikerült meggyújtanom cigarettámat!
Az első slukk mindig a legintenzívebb, az első mindig a legdominánsabb.
Hűvös, szeles éjszaka van.
Kipillantva az ablakon az otthon melege felértékelődik, az otthon ölelő karjai soha nem szorítottak még ennél szorosabban.
Cigarettámon a hamu egyre nagyobb, egyre inkább kezdi átvenni a hatalmat, ami a méretet illeti, tökéletesen belepasszolva az éjszakák amúgy is egyedi világába.
Mert az éjszakáknak varázsuk van, ami mindent átölelő feketeség formájában érkezik és mindent körülfonó mágiaként ivódik be bőrünkbe, jut be a vér keringésbe.
Hangok és a némaság csatája az utóbbi javára billen.
Egyedül az éjszaka hangjai azok, amelyek mentik a menthetőt zajos világunk számára a nap eme periódusában. De erőfeszítéseikért rész sikereket kapnak csak cserébe.
Mint ahogy én sem vagyok teljesen ura helyzetemnek. Mert a reggel ugyan holnap is a megszokott időben érkezik, de a mai nap forgataga ismét mély sebeket hagyott bennem.
A hamu mélybe hullása sem töri meg az éjszaka háborítatlanságát.
A tény végérvényesen tudatosult bennem, miszerint újabb tapasztalatokkal gazdagodtam, szélsőséges élet érzésekkel vegyítve.
Ki kívánhatna ennél többet?
Főleg ebben a helyzetben, 2007 őszén, csütörtök éjfél tájt, amikor a cigarettám is történelemmé válva jelzi a nap végét?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése