Egy újabb hónap kezdődött.
Számomra a novemberrel nem párosul semmi. Nincsenek tervek, extra igények, mindössze egy kis előrehozott Karácsony feeling van a levegőben.
Izom láz gyötri testemet.
Mozgásom darabos és szétszórt, olykor-olykor szétesik... Szeretem ezt az érzést!
Amúgy meg nem tudok most erre koncentrálni, mert teljesen más dolgok foglalkoztatnak.
Ma, a 21. században, amikor a férfiak többsége megéli a változást, ahelyett, hogy alávetnék magukat, hiszen ezek számukra nem társadalmi kényszerként jutnak el a tudatig.
Érdeklődnek/érdeklődünk a divat iránt.
Kedveljük a hosszú vitákat, beszélgetéseket, az elmélyült eszmecseréket.
Imádunk szenvedélyesen élni, besimerni gyengeségünket.
Tesszük ezt úgy, hogy férfiasságunk egy cseppet sem csorbul.
Ehhez hasonló gondolatok gyötörnek...
Vajon én is egy lennék ebböl a fajtából?
Vajon én is ilyen lennék?
Egy kemény férfi lágy szívvel?
Nem tudom eldöteni, hiszen izmom kemény, szívem "meghatározhatatlan ritmusokat" kalapálva bizonytalanítja el józan ítélőképességemet.
Én meg csak állok az óriásként tornyosuló panelok között, kimért pislogással körbe forogva "látom", amint a házak ritumosos ismétlődése egy éjjeli csendet megzavaró búgással megáldott diavetítőbe fűzött filmet idézve pereg szemeim elött.
Teljesen én szabályzok mindent!
1 megjegyzés:
Egyáltalán nem vagy lágyszívű, csak melegszívű. Attól még nagyon férfias lehet valaki, hogy a szíve nem átlagos. Ebben a világban ez egy óriási kincs s Te gazdag vagy!! Nem szabad megváltozni. Tudod, ez még fokozódni fog, amikor kisgyermeked születik. Az még az élet nagy csodája
Megjegyzés küldése