Mesterséges beavatkozás

A végtelennek tűnő éjszakák ma valamiért végesnek tűnnek.
Cél egyenesbe fordult a mai nap, szinte már látom a végét egy puha, kényelmes ágy formájában.
Előtte legyőzhetetlen késztetést éreztem, hogy virtuális formába öntsem gondolataimat. Illetve gondolataimnak egy töredékét...
Megőrizni az utókor számára, hogy ha már nem leszek, valamit köthessen ez a világ a nevemhez. Legyen szó akár egy bejegyzésről, vagy bármi másról.
Használhatatlan vagyok már napok óta.
A sok tennivaló súlya alatt roskadozik a vállam, lábaim megrogyva próbálnak egyenesedni, de egyenlőre még nem értem el a teljes megingathatatlanság állapotát. Az idő egyre csak telik, de az igazi, legyőzhetetlen mivoltom még csak körvonalakban látszik a szemem látó mezejében. Ideje lesz egy kicsit belehúznom, mert ez így nem állapot. Nyugodt, békés Ünnepeket szeretnék és ehhez nincsen másra szükségem, mint hogy az elkövetkezendő két hétben keményen, tökösen a talpamra álljak és megmutassam mit tudok.
Az elhatározás szavakba öntve. Külön motivációként remélem hatalmas lendületet ad nekem holnaptól.
Gyorsan le is fekszem aludni, hogy minél hamarabb reggel legyen.