Pedig ez az éjszaka is egy szokásos éjszakának indult!
A jogosítványomon a fotó változatlan. Ugyanaz a mozdulatlan tekintet figyeli a körülötte lévő világ mozdulatait.
A neon fénye a szokásos intenzítással csempészi a fényt monoton fehérvári éjszakánkba.
A freemail ugyanazt a sebességet produkálja, mint mindig...
Mégis valamiért nyugtalan vagyok!
Ha tehetném, felpörgetném az idő kerekét, egészen december tizenkilencig...
Kiskorom óta ugyanaz a tűz lángol a szememben. Vajon elegendő lesz-e ez a láng, hogy a lendület kitartson?
Nem volt ez mindig így!
Most valamiért mégis minden más.
Pániknak egyenlőre nyoma sincsen. Egyszerű gondolatok pörgetésének az esete áll fenn.
Ismerős ez az érzés. Utolért már vonaton Budapest felé félúton, vezetés közben valamerre és a hálójába kerültem már panel falak közötti gondolkodós periódusomban.
Mit tehetnék?
Minden ismétli önmagát, mégis ez az ismétlődés valamiért más...
Ez lehet az oka az alkar izmok duzzadásának.
Rakoncátlan, de jogos háborgás testemben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése