Pont holnap

Döcögősen indult a december.
Minden nappal közelebb kerül életem huszonhetedik Karácsonya.
Megnyugtató érzés. A Karácsonnyal együtt egy varázs ütésre elárasztja a lakosságot az ünnepi hangulat. Érdekes dolgok ezek. Esélyünk sincsen ellépni, esélyünk sincsen kikerülni.
Áthatolhatatlan, fekete éjszaka kellős közepén szívem megszokott ritmusában ver.
Olyan állapot ez, mikor jöhetnek szilánkok, jöhetnek váratlan dolgok, a magabiztosságom mindenen átrepít.
Forgok, képek futnak látó mezőmben.
Éhező szemeim picit csalódottan viselik a másodhegedűs szerepet a lángoló szívem mellett. A verseny indítás előtt értelmét vesztette.
Kibékíthetetlen ellentétként az éjszakámban vagány csomagolásban ott van szemem sarkában a reggel. Minden szerelmével, minden ölelésével és szép percével együtt.
Súlyos sorok pattannak ki az éjszakából.
Minden fegyelmemmel és minden végtelen gondolatommal együtt ünnepi hangulatú csomagolásban villan a friss!
Egyszerű és egyértelmű jel!
Azt hiszem "no more words needed" esete áll fenn!
Csak a kijelentkezés maradt...