Piszoár nyomógomb fóbiásokkal egy fedél alatt éjszakázni nem túl nagy élmény.
Tulajdonképpen ennél csapnivalóbb szituációt el sem tudok képzelni így a 27 alkonyán, 28 hajnalán.
Inkább magamra húzom gondolataim meleg, puha takaróját, hogy elrejtsen a csúnya éjszaka elöl, megóvjon a csípős éjszaka prédára leskelődő karmaitól.
Miért van az, hogy mindig elveszek a részletekben?
Magabiztos, tudatos lépéseim ilyenkor apró darabokra hullva egyik pillanatról a másikra igazi "rémálommá" változnak. Mozgásom rendezettsége egy pillanat alatt szerte foszlik és nem marad más, mint az értetlen pislogások sorozata, a szapora és kimért légzés egészséges egyvelege. Már csak egy kakasos nyalóka kellene a kezembe, hogy totálisan idiótának érezzem magam. Mert a kiszolgáltatottság megrémít!
Nem tudok mit kezdeni a részletekkel...
Éhes fenevadként áldozatokra vadászvik és én újra és újra a markába sodródom.
Hogy miért? Fogalmam sincsen.
A kurva életbe! Mit panaszkodok itt? Részletek? Hmmm... Imádom őket! Imádok nyakig merülni bennük és senkitöl nem zavartatva tempózni az éppen aktuális kedélyállapotom szerint.
Így születik aprócska kis morzsából egy korlátozott érdeklődést maga után rántó szösszenet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése