Egy sima asztal, egy érme és máris indulhat a móka. Nem pontosan a közepéről kezdem, mert ebben a helyzetben ennek nincsen semmi jelentősége. Egyszerűen csak egy hanyag mozdulattal megpöckölöm az élére állított érmét, hogy útnak indulhasson.
És csak pörög és pörög.
A vasárnapi beszűrődő fény néha megcsillan csillogó ezüst felületén és visszatükröződik ruhámon.
Látom, amint a mögöttem hagyott éjszakán éjfél után 92 perccel és 23 másodperccel egyszer csak egy hirtelen jött gondolattól vezérelve a másik oldalamra fordulok és a lábam közé gyűröm a takarót és pár pillanat múlva újra mozdulatlan vagyok. Tökéletes egyveleget alkotok a puha ágyneművel.
Látom magamat, amint vasárnapi a hajnali órákban, amikor már pontosan 13 perccel vagyok a telefon ébresztő dallama után dacosan, picit lázadva küzdök a megváltoztathatatlan ellen.
Vasárnapi idill, fáradtan, történések nélkül, nehezen csordogáló idő folyammal vegyítve.
És az érme csak pörög, lendülete egyre csökken és a kiinduló állapot minden egyes fordulatával egyre közelebb kerül hozzám.
Valami "nagy tüzet" kellene rakni ma is... Valamit, ami csillapíthatja picit folyamatosan zakatoló agytekervényeim. Valami olyat, amely összeegyeztethető a szívemben kifogástalanul váltakozó systole-diastole jelenséggel.
Csak ne lenne vasárnap és ne keltem volna ilyen korán.
Azért mindennek van határa!
Az érmének is.. Már nem pörög...
1 megjegyzés:
Tudod, ha elemezni kellene ezt a pár sor, gondolatot, a következőket mondhatnám róla:
- szép keretes "mű", pénzérmével kezdődik és azzal fejeződik be, amikor az megáll
- nem csak kerete van, hanem felépitése is: bevezetés, tárgyalás, befejezés
- van egyszerű és összetett mondatszerkezet is benne
- tartalmaz hasonlatot, metafórát, képábrázolást, elvont gondolatot és mély érzelmet is
- rövid, tömör de lényegretörő
- pár percre mi is ott vagyunk, ahol Te
- ezáltal leköti a figyelmet, nem lehet félúton abbahagyni az olvasást
- a végén (amikor megáll az érme)
történik meg a csoda, ez igen
Megjegyzés küldése