Holnap csütörtök

A lakásunk bejárati ajtaja egy kisebb változáson ment keresztül, amikor ide költöztünk. A járó lap picit magasabb mivoltja az ajtó megcsonkítását vonta maga után.
Ez mind szép és jó, csupán egy dologgal nem számoltunk. A kontár, tinglitangli kivitelezés, melynek eredménye a szeles éjszakákon hideg járólap.
Az imént arra tévedtem és bizony fázott a talpam. Ám hiába a hideg járó lap, hiába a szeles éjszaka, otthonunk csak úgy lángol az érzésektől. Az ölelések, az érzelmek emberi cselekedetekbe való integrálása "odáig fajult", hogy mára már a szív aprócska darabkái ott vannak mindenhol. Az érzések melegséget árasztanak, melyet magába szívták a falak, a szőnyegek, a bútorok. Mit nekünk szeles éjszaka? Mit számít nekünk egy rosszul levágott ajtó?
Ha egy picit tovább boncolgatom ezt a dolgot, megint csak a holnapi nap magas prioritása lesz a végeredmény. Valószínűleg csak gyengécske próbálkozás volt ez az egész "ajtó-ügy", hogy eltereljem figyelmemet az igazán fontos dolgokról. Mint például a holnapi nap. Pár gondolat erejéig sikerült is...