2008. április 18., péntek

Rúzsbéjbi

A vágy életem részévé vált. Csörgedezik ereimben, átjárja egész testemet.
Talán egyszer én is példa lehetek. Példa egy új generáció előtt, egy kis csoda szemében, mely idővel kinyílik majd szerelmünk virágán.
Ma reggel is üres volt az ágy nélküle. Hatalmas ürességet és hiányt hagy maga után minden egyes reggel. Az illatát még érzem a párnán, de a lábam hiába keresi lábát. Imádok szemeiben fürdeni. Olyankor szétáztatott testemet extra erőként repíti tekintete és az érzés, hiszen Ő hisz bennem. Hisz abban, hogy egyszer majd eljön az az állapot, amikor személyiségem minden egyes apró rezzenésének szabad tere lesz. Az lesz az én igazi pillanatom!
Az évek múlásával egyre csak formálódok, folyamatosan változok.
Természetes folyamat ez, mely önismeret mellék hatással párosulva hétköznapunk állandó alkotóelemeként repít minket előre.
Kitárom "szárnyaim" és nézem az alattam elterülő tájat. Tér iszonyom egy pillanat alatt történelemmé vált. A magasság és a bőrömet simogató lágy szellő arra ösztönöz, hogy becsukjam szemeimet. A szárnycsapások dinamikus sztereotípiaként lehetővé teszik, hogy pár pillanatra magamba mélyedhessek és átéljem azt az állapotot, amely csak kivételes pillanatokban ér utol.
Tényleg ilyen egyszerű lenne? Vajon tényleg minden arról szólna, hogy kilépve testemből mindenre kiterjedő figyelemmel vívjam a kis harcaimat? Vagy ez csak egy kedélyállapot?
Valamit tennem kell!
A lehetőségek széles tárházának tudat módosító hatása engem is utolért.
Nem maradt más hátra, mint ennek az érzésnek a megfelelő mederbe terelése.
Az igazán fontos lépések így kezdődnek!
Nem csak attól férfi a férfi, ha ölni tudna...
Ősi ösztönök akarva, akaratlanul is változnak, formálódnak a napok során.

1 megjegyzés:

Unknown írta...

Jó lenne, ha Anett is olvasná ezeket a sorokat. Persze Ő egyébként nap mint nap megtapasztalhatja ezt a végtelen szeretetet, amellyel rajong irránta - érte, ahogy szereted.
Egy időzet jut eszembe: " tele van a ........ tán még ki is szalad, a szivemben is alig fér meg az indulat. Szeretsz rózsaszálam? Én ugyan szeretlek, apád-anyád nálam jobban nem szerethet". Ugye milyen szép és illik is ide a Te szeretetedhez. Egyszer ebből a versből (ezen sorok folytatásából) irtam Apádnak egy képeslapot, csak annyi volt raja 1000. Ha elolvasod a verset (vagy tudod folytatni), akkor tudod mit jelentett ez. Kérlek keressed meg, fejtsed meg és megtudod, hogy egy kicsit (kicsit?) - nem is olyan kicsit - hasonlitasz rám. Legalábbis magamra ismerek egy-egy megnyilvánulásodból, egy-egy megfogalmazott érzésből.
Vigyázz magadra, kérlek! Szeretlek