Ezt az éjszakát is kipipáltam.
Pedig az eleje nagyon nehezen indult.
Komótos, kimért, megfontolt monotonsággal tettük meg a szokásos távot.
Az éjszakának van egyfajta illata. Az illat, ami minden egyes alkalommal magával ragad és a megszokott életérzéssel párosul. A mai éjszaka ennek ellenére mégis nehézkesen indult. Az illat tudatmódosító hatásának köszönhetően csak felületes problémát érzékeltek zsigereim. Ki tudná az ilyen szituációkat elsőre feldolgozni? Ki tudna a gondolatokkal teli fejével józanul gondolkodni akkor, amikor megváltoztathatatlan tényként egy 8 órás kötelező időtöltés amortizáló tudatával párosul az éjszaka leírhatatlanul vagány illata?
Azt hiszem ezt még a legfanatikusabbak számára is tartogat meglepetéseket. Ennek tükrében nem is olyan vészes a pillanatnyi helyzetem. Sőt! Kifejezetten imádom az ilyen szombat reggeleket, mint a mai. Azt is szeretem, amikor a pislogásom, mint egy vizuális látvány semmit sem érzékeltet az igazi keretből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése