Mai nap ismét aktív alkotóeleme voltam a fővárosi nyüzsgésnek.
A kezdetekben idegennek tűnő néma reggeli metrózások mára már kedves ismerősként köszönnek vissza a reggeleken. Szépen lassan megszokom ezeket a reggeleket.
Az alapvető alkalmazkodó képességemen túl nagyban megkönnyíti a helyzetet egy kellemes könyv társasága. Mario Puzoval "élem" az utóbbi pár hónapomat. Az olasz maffia történetekre jellemzően írott formában is visszaköszönnek ezekben a regényekben a talján konyha remekei.
Szeretem ezeket olvasni.
Rajongásom minden bizonnyal cselekedeteimbe is beleivódott, hiszen mikor ma betoppantam az ajtón, minden igént kielégítő, teli asztal látványa fogadott. Az íze remek volt, a figyelmesség pedig? Nincs is rá szó!
Gyöngyözik a homlokom! Pedig csak egy helyben ülök.
Nehéz éjszaka vár rám. Hogy lehet ilyen melegben aludni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése